~Élég érdekes eddig minden embertől/baráttól más és más jelzöket kaptam magamról de mégis mindegyikben ott volt az összefüggés valahol, hogy milyen is vagyok én valójában csak igazából még én sem találtam meg önmagam..na szóval elöször is én NEM vagyok normális se tökéletes és nem akarok hibátlan lenni...nem akarok mindenkinek, pláne bárkinek megfelelni!Nem érdekel ki mit mond rólam..hogy hogy nézek ki ,milyen ruha van rajtam vagy épp milyen zenét hallgatok ez az én életem az én saját kis világom amit én alakitok úgy ahogy akarom és ahogy nekem jó nem pedig úgy ahogy mások azt elvárják hogy alakitsam..Az életem olyan mint egy utazás,néha gyorsan magával ragad visz minden át de olykor ezt le lassitja egy két döcögős út,de nem állok meg inkább probálom élvezni a ritmusát ..persze van hogy a ritmus elveszik .. olyankor szinte lehetetlennek érzek mindent és legszivesebben eltünnék vagy csak máshol lennék,egy olyan világban ahol csak én vagyok és azok akiket szeretek,hol senki nem bánt,amikor nem törödűnk a múlttal és nem találgatjuk vajon mit hoz a jövö amikor nem marad semmi csak a épp ott..akkor..az a pillanat mert ahonnan én jövök ott nem létezik fájdalom, ahol most élek ott a lélegzet is fáj nagyon...ahová tartok oda nem tartozik senkisem...én nem tartozom senkihez te elhiszed, én elhiszem... az örökkévalóság határait súrolom de az álmom nem valóság csak önmagamban dúdolom, hogy mennyire hiányzik amit még nem éltem át a vágyaim a való világba már nem fértek át..
..és végszóként csak elmondom, hogy mindent tisztán lássál : nem lesz boldog ember, ki mindig a múltban vájkál, Tudom kiölték az érzést, de Te mindig talpra álltál Az élet edzett erős vagy, hát itt az idő szálljál Mások szerint depresszió, hogy a dalomat magadnak írod Szerintem csak létszükség, ha túlélni így bírod De most tárd ki a szárnyadat, mert tönkretesz a börtönöd Hogy nem törődött veled senki, nem kell magad gyötörnöd...